Merlin �s Art�r kir�ly (r�szletek Deepak Chopra k�nyv�b�l) A m�gus �tja - Hallott�l m�r a m�gus �tj�nak nevezett tan�t�sr�l? - k�rdezte egyszer Merlin. Art�r felpillantott sikertelen t�zrak�si k�s�rlet�b�l. A t�zgy�jt�s neh�z m�velet volt a nyugati tartom�nyok kora tavaszi p�r�s reggelein. - Nem, sohasem hallottam r�la - mondta Art�r r�vid gondolkod�s ut�n. - M�gusok? Arra gondolsz, hogy �k k�l�nleges dolgokat visznek v�gbe? - Nem, csak olyasmiket, amiket mi is tesz�nk � v�laszolt Merlin. Ujjainak egyetlen csettint�s�vel lobbantotta l�ngra az Art�r �ltal �sszegy�jt�tt apr�fa nedves halm�t, mert elunta a fi� �gyetlen k�s�rletez�s�t. Azonnal fellobbant a l�ng. Merlin ekkor kit�rta tenyer�t, �s ennival�t szerzett a puszta l�gb�l: k�t v�r�sesbarna burgony�t �s egy mar�knyi gomb�t. - T�zd ezeket a ny�rsra, �s s�sd meg! - mondta. Art�r mag�t�l �rtet�d�en b�lintott. Kb. t�zesztend�s volt, �s csak Merlint ismerte. Ameddig csak vissza tudott eml�kezni, mindig egy�tt voltak. Bizony�ra volt valaha �desanyja, de arc�t m�g halov�nyan sem tudta felid�zni. Megsz�let�se ut�n n�h�ny �r�val a feh�r szak�ll� �regember m�r �rv�nyes�tette a kir�lyi csecsem�re vonatkoz� jogait. - �n vagyok a m�gus tudom�ny�nak utols� �re � mondta Merlin -, �s tal�n te leszel az utols�, aki megtanulja azt. Art�r a ny�rsakat a t�z f�l� rakva h�tratekintett a v�lla f�l�tt. K�v�ncsi lett. Merlin M�gus lenne? Sohasem t�nt f�l neki. Kettesben �ltek az erd�ben �s a krist�lybarlangban. A barlang dereng�se adott nekik f�nyt. Art�r �gy tanult meg �szni, hogy hall� v�ltozott. Ha enni akart, megjelent az �lelem, vagy �ppen Merlin adott neki valamit. Nem �gy �ll a helyzet mindenkivel? - Tudod, hamarosan elm�sz innen � folytatta Merlin. - Vigy�zz, ne ejtsd azt a burgony�t a t�zbe! � Persze a fi� m�r bele is ejtette. Mert Merlin visszafel� �lt az id�ben, �s figyelmeztet�sei mindig t�l k�s�n �rkeztek, mindig csak az apr�bb balesetek ut�n . Art�r let�r�lte a hamut a burgony�r�l �s visszatette a z�ldell� f�r�l v�gott ny�rsra. - Sose b�nd, majd az lesz a tied! � mondta Merlin. - Mit �rtesz azon, hogy elmegyek? � k�rdezte Art�r. Csak ritka alkalmakkor j�rt a k�zeli faluban, amikor Merlin piacra ment, de ilyenkor a m�gus el�vigy�zatosan mindkett�j�ket vastag, csukly�s k�p�nyegbe �lt�ztette. Mivel a fi� j� megfigyel� volt, nyugtalan�totta az, amit m�sokn�l l�tott. Merlin k�l�n�s, bandzs�t� tekintettel n�zett tan�tv�ny�ra. - A mocs�rba k�ldelek, vagy � ahogyan a haland�k nevezik � a vil�gba. Az�rt �riztelek meg ennyi �ven �t a mocs�rt�l, hogy olyasmire tan�tsalak, amit sosem szabad elfelejtened. � Merlin hat�ssz�netet tartott, majd folytatta � A m�gus �tj�ra. Miut�n kiejtette ezeket a szavakat, hossz� ideig egyik�k sem sz�lalt meg, ahogyan ez r�gi bar�tokn�l m�r csak lenni szokott. Szinte egy�tt l�legzett az �regember �s a fi�, s �gy Merlinnek �reznie kellett, milyen nyugtalanul, ketrecbe z�rt tigrishez hasonl�an v�gtatnak Art�r gondolatai. Elk�lt�tt�k az �tket, �s a fi� elment, hogy megmosdjon a barlang alatti az�rk�k tavacsk�ban. Amikor visszat�rt, Merlin a kedvenc szikl�j�n napozott (b�r a napoz�s kifejez�s saj�tosan �rtend�: a boglyas felh�k �pp csak annyira ny�ltak meg, hogy egyetlen napsug�r �thatolhasson a f�k koron�j�n, �s el�rje a m�gus h�feh�r haj�t). Ekkor sz�lalt meg el�sz�r a fi�: - �s mi lesz veled? - Velem? Ne l�gy bek�pzelt! Eg�sz j�l elleszek a seg�ts�ged n�lk�l is, k�sz�n�m. - Amint r�vid visszav�g�sa v�g�re jutott, Merlin m�ris �rezte, nagyon megb�ntotta a fi� �rzelmeit. De a m�gusok nem sz�vesen k�rnek eln�z�st. Ekkor egy sz�p, feh�r k�risb�l k�sz�lt �j jelent meg Art�r el�tt a f�ld�n, aki buzg�n lehajolt �rte, �s r�gt�n kezdte felh�rozni. Saj�t jelrendszer�ket ismerve, ez volt az �regember bocs�natk�r�se. - Nem magam miatt agg�dom - folytatta Merlin -, hanem a tud�s elveszt�se miatt. Mint mondtam, tal�n te leszel az utols�, aki megismeri a m�gus �tj�t. - Akkor majd gondoskodom r�la, hogy el ne vesszen! � �g�rte Art�r. Merlin b�lintott. Aznap m�r nem besz�lt a m�gus �tj�r�l �s sz�mos tov�bbi napon sem. Azt�n egy j�niusi reggelen Art�r arra �bredt, hogy feny�t� �gy�t h� bor�tja. Didergett �s fel�lt. �zb�r takar�j�r�l feh�r h�pelyheket s�p�rt a leveg�be. - Azt hittem, ezt csak decemberben csin�lod - mondta. Merlin nem v�laszolt. N�m�n �llt a t�borukat bor�t� h�ban. Valami furcsa termett el�tte: egy nagy szikladarabb�l ki�ll� kard. A hideg ellen�re egyetlen h�pihe sem tapadt a k�re, az �tl�bnyi ragyog� damaszkuszi ac�lb�l kov�csolt penge ragyog�an szikr�zott. - Mi ez? - k�rdezte Art�r. A k� l�tv�nya m�lyen felzaklatta, de fogalma sem volt r�la, mi�rt. - Semmi - v�laszolta Merlin - csak eml�kezz r�! Egy perc m�lva a kard �s a k� elhalv�nyodott, s mire Art�r visszat�rt a reggeli mosd�s�b�l, a tiszt�son ism�t meleg volt, a h�pih�k elolvadtak a ny�ri nap meleg�ben, �s a k�, mint �lom, elt�nt. A fi�nak s�rhatn�kja t�madt, mert meg�rtette: a jelen�s Merlin b�cs�j�t jelezte, a b�cs�t �s az eml�keztet�st. Art�r tov�bbi �let�nek esem�nyeit j�l ismerj�k a legend�b�l. Egy havas kar�csonyi reggelen, Londonban a k�be szorult kard csod�s m�don �jra megjelent a katedr�lis el�tt. A templomb�l kij�v� t�meg meglepet�s�re kih�zta a kardot, �s ezzel meg�rdemelte a kir�lys�got. Hossz�, elkeseredett harcot folytatott ellenfeleivel a tr�n�rt, majd kir�lyi sz�khelyk�nt megalap�totta Camelotot. Napr�l napra, �letre v�ltotta a m�gus �tj�nak titkait. Hal�la ut�n t�rt�nelmi figur�v� lett. A k�s�bbi korokra maradt, hogy el-elt�prengjenek azon, mit tan�tott Merlin a kis tan�tv�ny�nak az erd�ben t�lt�tt �vek sor�n, m�g miel�tt Art�r a k�h�z l�pett volna, hogy a dr�gak�ves markolattal egyben a sors�t is megragadja. Azut�n Camelot elesett, �s r�vid id� alatt szertefoszlott Art�r vil�ga. Az orsz�g visz�lykod�sba �s tudatlans�gba s�llyedt. Merlin - j�slat�nak megfelel�en - fajt�ja utols� k�pvisel�j�nek bizonyult. Ut�na nincs t�bb m�gus a nyugati kult�r�ban. De Merlin sohasem hitte, hogy a m�gus �tj�nak sorsa a t�rt�nelem alakul�s�t�l f�ggene. - Amit tudok, az a leveg�ben van - szokta volt mondani. - L�legezz, s m�ris jelen lesz! � A m�gusok id�tlen dolgokat ismernek, �s ennek megfelel�en tud�suk t�rh�za k�v�l van az id�n. Az �sv�ny nyitva �ll. B�rhol kezd�dhet, nem vezet sehov�, m�gis igaz. Mindez kibontakozik sz�munkra is, ha Merlint hallgatjuk. ... A m�gus mindannyiunkban l�tezik. A m�gus mindent l�t, �s mindent tud. A m�gus minden ellent�t, �gy p�ld�ul a vil�goss�g �s a s�t�ts�g, a j� �s a rossz, az �r�m �s a szenved�s ellent�tei f�l�tt �ll. Mindaz, amit a m�gus l�t, a l�thatatlan vil�gban gy�kerezik. A term�szet a m�gus hangulatait t�kr�zi. A test �s a tudat szunnyadhatnak, de a m�gus mindig �bren van. A m�gus birtokolja a halhatatlans�g titk�t. ... A m�gus szeml�li ugyan a vil�g keletkez�s�t �s elm�l�s�t, De lelke a f�ny birodalm�ban lakozik. A d�szlet v�ltozik, de a l�t� ugyanaz marad. Tested az a hely, amit eml�keid otthonnak mondanak . ... Ki vagyok �n? Egyed�l ezt a k�rd�st �rdemes feltenni. S erre az egyetlenre sosincs v�lasz. A sorsod, hogy v�gtelen sok szerepet j�tssz el, de ezek egyike sem te vagy. B�r a l�lek nem helyhez k�t�tt, m�gis a testnek nevezett ujjlenyomatban lakozik. A m�gus nem helyi jelens�gnek gondolja mag�t, aki a nagyobb vil�gr�l �lmodik. A m�gus maga a vil�g, amely a helyi jelens�gekr�l �lmodik. Merlin sok �vre elt�nt Art�r vil�g�b�l, azut�n egy napon hirtelen �jra felt�nt, amikor Camelot erdej�n �ts�t�lt. Art�r kir�ly a mester viszontl�t�sa feletti �r�m�ben, kir�lyi lakom�t rendezett. De Merlin zavartan viselkedett, �s �gy n�zett egykori n�vend�k�re, mintha sosem l�tta volna m�g. - Tal�n r�szt vehetek a lakom�n, ha az vagy, akinek tartalak. � mondta Merlin. � De mondd meg, igaz lelkedre, ki vagy te? Art�r igen meglep�d�tt, de miel�tt tiltakozhatott volna, Merlin az egybegy�lt udvarhoz fordult, �s hangosan �gy sz�lt: - Ezt a zacsk� aranyport annak adom, aki megmondja, kicsoda ez az ember. � �s a keze k�z�tt megjelent az aranyport�l duzzad� zs�kocska. A Kerekasztal lovagjai zavarba j�ttek, �s igencsak bosszankodtak, de egyik�k sem l�pett el�re. Hosszas v�rakoz�s ut�n jelentkezett egy fiatal apr�d: - Mindannyian tudjuk, hogy � a kir�ly. - Merlin a fej�t r�zta, �s kurt�n-furcs�n kik�ldte az apr�dot a teremb�l. - Nem tudja egyik�t�k sem, hogy kicsoda ?? � k�rdezte ism�t. - Art�r! � ki�ltotta egy hang -, minden bolond tudja. Merlin a pillant�s�val kereste � �s �t is kutas�totta teremb�l. Az eg�sz udvar zavarban volt, de a m�gus k�rd�se hamarosan j�t�kk� alakult. Sz�mos v�lasz r�ppent fel: Uther Pendragon fia, Camelot uralkod�ja, Anglia kir�lya. Merlin egyik v�laszt sem fogadta el, p�ld�ul az olyan szellemes v�laszokat sem, mint �d�m fia, Albion vir�ga. F�rfi a f�rfiak k�z�tt stb. V�g�l Guinevere maga is megsz�lalt: - Ez az �n szeretett f�rjem. � suttogta. De Merlin ism�t csak a fej�t r�zta. Sorban mindenkit elbocs�tott, s v�g�l csak a m�gus meg a kir�ly maradtak a nagy csarnokban. - Merlin, mindannyiunkon kifogt�l � ismerte el Art�r . De �n biztosan tudom, hogy ki vagyok �s v�laszom ez: r�gi bar�tod �s tan�tv�nyod. � Pillanatnyi m�rlegel�s ut�n Merlin a kor�bbiakhoz hasonl�an ezt a v�laszt is elutas�totta, s a kir�lynak nem maradt m�s v�laszt�sa, mint hogy � is elmenjen. De k�v�ncsis�g�ban egy nyitott ajt�hoz ment, ahonnan bel�thatott a nagy terembe. Meglep�dve figyelte, amint Merlin az ablakhoz l�pett, kinyitotta az ersz�nyt �s a leveg�be sz�rta az aranyport. - Mi�rt dobtad ki az �rt�kes aranyat? � ki�ltott fel Art�r nem tudv�n uralkodni mag�n. Merlin feltekintett. � �gy kellett tennem, mert csak a sz�l mondta meg, hogy ki vagy te � v�laszolt. - A sz�l? Hiszen nem mondott semmit! - Pontosan. ... Ha megtiszt�tod az �rz�kel�s ajtaj�t, l�tni kezded majd a l�thatatlant, a m�gus vil�g�t. A benned lev� �letforr�shoz j�rulhatsz tisztul�s�rt �s �talakul�s�rt. A tisztul�s az �leted m�rgeit�l val� megszabadul�st jelenti: szabadul�st a m�rgezett �rzelmekt�l, a m�rgezett gondolatokt�l, a m�rgezett kapcsolatokt�l. B�rmely �l� - szil�rd vagy szellemi - szervezet, k�zvetlen�l is �szlelhet� energiak�tegekb�l �ll. ... Az er� k�t�l� kard. Az �n ereje ellen�rizni �s uralkodni akar . A m�gus ereje a szeretet ereje. A er� lak�helye a bels� �n. �n�nk s�t�t �rny�kk�nt k�vet. Ereje m�mor�t�, szenved�lyek rabj�v� tesz, majd v�g�l rombol. Az er� �r�k k�zdelme az egys�gben �r v�get. ... Az �n szintj�n k�zd�nk a gondjaink megold�s��rt. A szellem szerint maga a k�zdelem a gond. A m�gus a tud�s �llapot�ban �l. A tud�s maga vez�nyli a saj�t megval�sul�s�t. A tudatoss�g tere a sz�nd�kaink k�r� rendez�dik. A tud�s �s a sz�nd�k - az er�k. Amit sz�nd�kozol, az a javadra v�ltoztatja meg a t�ged k�r�lvev� teret. A szavakban t�m�r�tett sz�nd�kok var�zser�vel b�rnak. A m�gus nem igyekszik megfejteni az �let miszt�rium�t. Meg�li azt itt �s most . ... Valamennyi�nk �rny�k-�nje r�sze a teljes val�s�gnak. Az �rny�k nem b�ntani akar, csak r�mutat t�k�letlens�geidre. Ha �t�leled �rny�k-�nedet, meggy�gyul a hi�nyoss�god. S ha meggy�gyult, szeretett� v�ltozik. Ha m�r minden ellent�tes tulajdons�goddal egy�tt tudsz �lni, akkor - a m�gusokhoz hasonl�an - a teljes �ned �l. ... A m�gus az alk�mia tan�ra. Az alk�mia - �tv�ltoz�s. Az alk�mia �ltal kezded meg a t�k�letesed�s keres�s�t. Te vagy a vil�g. Ha megv�ltozol, a vil�god is v�ltozik. A keres�s c�ljai a h�siess�g, a rem�ny, a j�indulat �s a szeretet - az id�tlens�g �r�ks�gei. Ahhoz, hogy seg�ts�g�l h�vhasd a m�gust, er�snek kell lenned az igazs�gban, nem pedig makacsnak az �t�letben. ... A b�lcsess�g �l�, s ez�rt kisz�m�thatatlan. A rend a k�osz m�sik arca, a k�osz a rend m�sik oldala. Bels� bizonytalans�god a b�lcsess�g kapuja. A keres�t mindig bizonytalans�g k�s�ri, botladozik, de sosem esik el. Az emberi rendet szab�lyok alkotj�k. A m�gus rendj�ben nincsenek szab�lyok: hiszen az �let term�szet�b�l fakad. ... A megtapasztalt val�s�g - elv�r�saink t�k�rk�pe. Ha napr�l napra ugyanazt vet�tj�k magunk k�r�, a benn�nket k�r�lvev� val�s�g ehhez form�l�dik. A t�k�letes figyelem rendezi �ttekinthet�v� a z�rzavart. ... A m�gus nem b�nk�dik a vesztes�g f�l�tt, mert csak a val�tlant lehet elvesz�teni. �m vesz�ts el mindent - a val�di mindig megmarad! A pusztul�s �s a szerencs�tlens�g romjai k�z�tt rejtett kincsek b�jnak meg. Amikor a romokba n�zel, n�zz alaposan! Mint minden gyermek, Art�r is felfigyelt a hal�lra. N�gy-vagy �t�ves lehetett, amikor Merlin az erd�ben tal�lt r�. Egy kis sz�rke tollcsom�, egy halott ver�b f�l�tt guggolt. - Mi t�rt�nt vele? - k�rdezte a fi�. - Att�l f�gg - v�laszolt Merlin. - Mit�l? - Hogy honnan n�zed. A legt�bb haland� halott mad�rnak mondan�. S azon, hogy "halott" azt �rtik, hogy �lete elpusztult. De a b�lcsebb haland�k m�lyebbre n�zn�nek. �k a hal�lt �jrarendez�d�snek l�tj�k. A madarat alkot� anyagok visszat�rnek a f�ldbe, hogy elvegy�ljenek az �lethez sz�ks�ges anyagokkal. A fi� kis ideig gondolkodott. - Mi�rt f�lek ezt l�tni? - Az eml�kez�s miatt. Ak�r tudod, ak�r nem, csecsem�-korod �ta form�lod elk�pzel�sedet a hal�lr�l, �s ehhez az eml�keidben f�lelem �s f�jdalom tapad. A fi� t�ls�gosan fiatal l�v�n, nem �rtette Merlin magyar�zat�t, s - mint �ltal�ban a gyerekek - megtorpant az igazi k�rd�sek feltev�se el�tt. Mindaddig el�gedett volt a Merlint�l kapott magyar�zattal, am�g r� nem �bredt, hogy a hal�l �t is el�rheti, nem csak az erd� �llatait. - Azt hiszem, egyre jobban f�lni fogok a hal�lt�l - mondta tizenk�t �vesen. Merlin b�lintott. - Amint egyre t�bbet tapasztalsz meg a vil�gb�l, eml�keid egyre er�sebben t�rnek vissza. Azt�n van itt valami m�s is. A haland�k az�rt f�lnek a hal�lt�l, mert a birtokuk elveszt�s�t�l f�lnek. Elhullott �llatot l�tva, nem tudod megmondani, melyik r�sze pusztult el. Az utols� l�legzet ut�n a test s�lya v�ltozatlan, a sejtek is azonosak. Csak a l�legz�s sz�nt meg, s mindaz, ami enn�l magasabb rend�? A haland�k h�zakat �s sok m�st �riznek saj�t magukban. Csal�djuk �s nagyra �rt�kelt tapasztalataik vannak. Ezek elveszt�se a r�miszt�. El�rulok neked egy titkot: semmi sem hal meg a hal�l pillanat�ban. A hal�l kezdet, nem befejez�s. Amikor a haland�k rettegnek t�le, csak saj�t eml�keikhez ragaszkodnak. Igaz�ban senki sem tudja, milyen a hal�l. N�zz a m�gus szem�vel, �s fogadj minden vesztes�get �r�mmel, a hal�l v�gs� vesztes�g�t is! - J�l van - mondta Art�r k�ts�gek k�zt verg�dve. - De igazad van, nagyon sok minden van, amit nem akarn�k elvesz�teni. - Laz�ts egy kicsit a szor�t�son, �s eml�kezz: mindaz, amihez ragaszkodsz, val�j�ban m�r halott, a m�lt r�sze! Halj meg a pillanatnak, �s a felfedezed a v�gtelen �let kapuj�t! Amennyire megismered a szeretetet, annyira v�lsz magad is szeretett�. A szeretet t�bb, mint �rzelem. A term�szet ereje �s ez�rt az igazs�g hordoz�ja. Ha kimondod a sz�t "szeretet", megragadhat az �rz�s, de a l�nyeg kimondhatatlan marad. A legtiszt�bb szeretet ott rejtezik, ahol legkev�sb� v�rn�nk - a ragaszkod�s n�lk�lis�gben. Art�r legtiszt�bb lelk� lovagja Galahad volt, aki - a kir�lyhoz hasonl�an - h�zass�gon k�v�l sz�letett. B�r nem tapadt hozz� sz�gyenfolt az�rt, mert Lancelot t�rv�nytelen fia volt, m�gis, amikor elj�tt a nap, hogy egy h�lgy bajnok�v� legyen az udvarban, Art�r a fej�t cs�v�lta �s a szem�ld�k�t r�ncolta. - Nem akarom, hogy nemes h�lgy bajnoka l�gy - jelentette ki Art�r. Galahad elpirult �s hebegni kezdett: - De uram, minden lovagnak egy h�lgyet kell szolg�lnia tiszta szerelme jelek�nt. - Mit tudsz te a szerelemr�l? - k�rdezte Art�r metsz� Rangon, amit�l Galahad b�borv�r�s lett. - Ha olyan nagyon szolg�lni akarsz egy h�lgyet, h�rmat is aj�nlok neked, akik k�z�l v�laszthatsz. - Art�r elk�ld�tt Margaret�rt, az �sz, �reg, bibircs�kos takar�t�n��rt. - Szolg�ln�d-e �t tiszta szeretetb�l nemes lovag? - k�rdezte Art�r. G�lahad zavarban volt. - Nem �rtelek, uram - motyogta. Art�r �les pillant�ssal n�zett r�, �s elk�ldte az �regasszonyt. - Hozz�tok a m�sikat! - parancsolta. Most egy �jsz�l�tt le�nygyermeket hoztak be. - Margaretet t�ls�gosan �regnek �s cs�ny�nak tal�ltad, hogy szolg�ld. De mit sz�lsz ehhez a h�lgyh�z: nemesi sz�rmaz�s�, �s a sz�ps�g�t neked is el kell ismerned. S b�r egyet�rtett azzal, hogy a gyermek nagyon sz�p, Galahad egyre nagyobb zavarban volt. Nemet intett. - Kem�ny mester a te szereteted - mondta Art�r. Harmadj�ra is elk�ld�tt valaki�rt, s ekkor a tizenk�t �ves, csinos Arabelle l�pett be. Galahad r�tekintett, �s igyekezett a haragj�t f�ken tartani. - Uram, ez csak egy le�nyka �s a f�ltestv�rem - mondta. - Azt mondtad, egy h�lgyet akarsz szolg�lni - sz�lt Art�r. Nagylelk�en h�rmat is el�d �ll�tottam. Most m�r v�lasztanod kell! G�lahad d�bbenten �llt. - Mi�rt g�nyol�dsz telem, uram? Art�r intett a kez�vel, �s erre mindenki elhagyta a termet, kettesben maradtak. - Nem g�nyol�dom veled - mondta. - Szeretn�lek megtan�tani valamire, amit a mesteremt�l, Merlint�l tanultam. G�lahad feltekintett, �s most m�r a kir�ly l�gyabb arcvon�saira lett figyelmes. - Lovagjaim szeretetb�l szolg�lj�k a h�lgyeket, mondj�k �k. De minden esk�v�s ellen�re, miszerint sz�zien szeretik �ket, �ltal�ban szenved�ly �bred benn�k a szolg�lt h�lgy ir�nt. �gy van? - Galahad b�lintott. - S min�l szenved�lyesebben k�t�dnek a h�lgy�kh�z, ann�l buzg�bban szolg�lj�k, ugye? - Az ifj� lovag ism�t b�lintott, - Merlin m�sf�le szeretetre tan�tott - magyar�zta Art�r. Gondolj az �regasszonyra, a csecsem�re vagy l�nytestv�redre! �k valamennyien az �r�k n�t testes�tik meg. S ahogyan megjelen�s�k v�ltozik, �gy v�ltozik ir�ntuk val� szereteted is. Amikor azt mondod, szeretsz valakit, val�j�ban arr�l besz�lsz, aki a magadban hordozott k�pnek megfelel. �gy kezd�dik a ragaszkod�s, m�gpedig egy k�phez, egy elk�pzel�shez val� ragaszkod�s. Azt �ll�tod, hogy szeretsz egy n�t, de ha megcsal, szereteted gy�l�lett� v�ltozik. Mi�rt? Mert meggyal�zt�k a benned �l� k�pet, s mert val�j�ban azt szeretted, annak bemocskol�sa d�h�t. - Mit lehet ez �gyben tenni? - k�rdezte Galahad. - N�zz a mindig v�ltoz� �rzelmeid m�g�, s kutasd ki, mi van a k�p m�g�tt? A k�p csak a fant�zia sz�l�tte, s elk�pzel�seink megv�denek valamit�l, amivel nem akarunk szemben�zni. Ez esetben az �ress�gt�l. Szeretethi�nyod van, ez�rt az �r elfed�s�re k�pet alkotsz. Ez�rt okoz annyi f�jdalmat, ha elutas�tj�k vagy el�rulj�k a szerelmedet: saj�t v�gyaid t�tong� sebe ker�l a felsz�nre. - A szerelmet sz�pnek �s magasztosnak tartj�k, de a te sz�db�l sz�rny�s�gesnek hangzik. - mondta Galahad. Art�r mosolygott. - Amir�l azt �ll�tj�k, hogy szerelem, gyakran sz�rny� k�vetkezm�nyekkel j�r, de ez m�g nem a t�rt�net v�ge. A szerelemnek titka van. Merlin sok �vvel ezel�tt el�rulta nekem, s most megosztom veled: ha egyform�n tudsz szeretni egy �regasszonyt, egy csecsem�t vagy egy le�nyk�t, m�r k�pes vagy a puszta form�n t�l szeretni. Akkor a szeretet l�nyege - az egyetemes er� - felszabadul benned. Nem leszel ragaszkod�, de e csendes felh�v�snak engedelmeskedik a szerelmed. Az �brenl�ten, az �lmod�son �s az �lmodoz�son t�l a tudatnak v�gtelen t�vlatai vannak. A m�gus egyszerre van jelen minden id�ben. A m�gus minden esem�ny v�gtelen sz�m� v�ltozat�t l�tja . Az id� egyenes vonalai val�j�ban az id�tlens�g fel� kiny�l� h�l� fonalai. ... A keres�k sosem t�vednek el, mert a szellem h�vogatja �ket. A keres�k egyre �jabb megfejt�si kulcsokat kapnak a szellem vil�g�b�l. Az �tlagemberek ezeket a kulcsokat csak v�letleneknek l�tj�k. A m�gus szerint nincsenek v�tetlenek. Minden t�rt�n�s a l�lek m�s-m�s r�teg�t hozza felsz�nre. A szellem tal�lkozni akar veled . Ha el akarod fogadni a megh�v�s�t, v�dtelennek kell lenned. Ha keresel, a sz�vedn�l kezdd! A sz�v m�lye az igazs�g lakhelye. ... A m�gusok nem �t�lik el a v�gyat. V�gyaik k�vet�s�vel v�ltak m�gusokk�. Minden v�gy valamely kor�bbira �p�l. A v�gyak sora sosem �r v�get. Ez maga az �let. Ne tekints egyetlen v�gyat sem haszontalannak vagy rossznak! Egy sz�p napon mindegyik tejes�l. A v�gyak - magvak, a sarjad�si idej�kre v�rnak. Egyetlen v�gy-magvacsk�b�l eg�sz erd� n�vekedhet. �pold sz�ved legjelent�ktelenebb k�v�ns�g�t is! Egy napon ezek elvezetnek Istenhez. ... Egy csod�latos kar�csonyon Art�r kih�zta a kardot a k�b�l. A tettet figyel� nagy t�megb�l senki nem volt annyira meglepve, mint maga az ifj� Art�r. Hol van ilyenkor Merlin, k�rdezte mag�ban s arra gondolt, hogy az � var�zsereje k�pes�tette erre. De Merlin nem mutatkozott. M�r m�lyen benn j�rtak az �jszak�ban, �s mindenki nyugov�ra t�rt, de Art�r m�g mindig az �gya sz�l�n �ld�g�lve t�prengett kir�lyi j�v�j�n. - Mester, sz�ks�gem van r�d - foh�szkodott. Hirtelen f�nyt l�tott a k�sz�b f�l�tt. Az ajt�hoz l�pett �s kinyitotta, de nem a m�gus �llt ott. Kay volt, a fogadott b�tyja. - Hogy vagy? - k�rdezte Kay. Art�r nem tudta, mi v�laszolhatna, �gy n�m�n visszafordult a szoba belseje fel�. Elakadt a l�legzete. - Emeld csak magasabbra a m�csest! - sz�lt Kay-nek. A gyertya l�ngj�nak f�nye az Art�r �gy�n lev� h�rom t�rgyra esett: egy szalmabab�ra, egy t�r�tt cs�zlira �s egy repedt t�k�rre. - L�tod ezeket? - k�rdezte Art�r elfullad� hangon. Kay csod�lkozva v�laszolt: - Igen, l�tom, de sz�momra nem jelentenek semmit. - Merlin seg�ts�g�re v�gytam, s ezek jelentek meg. A baba volt els� j�t�kom - magyar�zta Art�r. - Merlin k�sz�tette, amikor k�r�lbel�l k�t�ves lehettem. A t�r�tt cs�zlit �n csin�ltam szarvasb�rb�l �s f�zfa�gb�l, nyolc�ves koromban. Ezt a repedt t�kr�t pedig tizenk�t �ves korom k�r�l tal�ltam az erd�ben. Tudod mi a k�z�s benn�k? � Kay a fej�t r�zta. � A maga idej�ben mindegyik a lehet� legfontosabb t�rgy volt sz�momra . S most n�zz r�juk! - �rt�ktelen kacat � motyogott Kay. - M�gis boldog vagyok, hogy �jra l�tom �ket, mert most m�r tudom, Merlin vezetett. L�tod, Kay, amikor k�t�ves voltam, csak j�t�kokat akartam. Nyolc�vesen minden v�gyam az volt, hogy verebekre �s m�kusokra vad�szhassak. Tizenk�t �vesen meg minden gondolatom ak�r�l forgott, vajon a l�nyok majd csinosnak vagy cs�ny�nak tal�lnak-e, s ez�rt folyton a t�k�rben n�zegettem magamat. Ezek a dolgok m�r mind m�g�ttem vannak, de maguk idej�ben mindegyik egy-egy l�pcs�fokot jelentett. Egy napon majd �gy hagyom magam m�g�tt a koron�t is, b�r ma az minden v�gyam. Kay egyszer� l�lek volt, aki �szint�n tisztelte a kir�lys�g int�zm�ny�t. M�lyen meg volt d�bbenve. - Mi�rt dobn� el b�rki a koron�t? � k�rdezte megbotr�nkozva. - Mert elj�n a nap, amikor az is olyan jelent�ktelen lesz, mint a j�t�k baba, olyan haszontalan, mint a t�r�tt cs�zli, �s olyan f�l�s hi�s�g, mint a t�k�r. Azt hiszem, Merlin ezt akarta bel�ttatni velem.